Martina "Tini" Alejandra Stoessel Muzlera története

 Reggel elég korán keltem. Első dolgom az volt, hogy megnéztem az üzeneteimet, s mikor válaszoltam rájuk átöltöztem pizsamából egy nagyon szép ruhába. Ezt tegnap vettük Mechivel mikor elmentünk plázázni. Ezután lementem a konyhába, összedobtam egy kis reggelit. Mikor leültem az asztalhoz furcsa dolgot vettem észre. Peter az udvaron volt, láttam az ablakból. Nem volt egyedül. Vele volt Sophía is, az exe. Valamiről nagyon elcsevegtek, aztán elkezdtek smárolni. Ekkora mocskot. Megcsalt. Ráadásul az exével? Megettem a reggelimet, aztán kinyitódott a bejárati ajtó. Peter jött be.

- Szia édesem. Fent vagy már? 

- Igen képzeld. Olyan aranyosak voltatok Sophíával. 

- Micsoda? Miről beszélsz szépségem?

- Láttalak titeket az ablakból!

- De én nem is voltam itthon.

- Ilyen szánalmas vagy? Ne hazudj már!

- De életem én nem hazudok.

- Te most hülyének nézel igaz? Tudod mit? Vége. Szakítok veled. 

- De életem nem hazudtam, én csak téged szeretlek.

- Felejts el engem örökre! Mocskos disznó! Két órád van elhagynod a házamat!

Felmentem a szobámba, felkaptam a táskámat, beleraktam a telefonomat és már indultam is. Összehívtak minket a Stúdióba. Annyira jó lesz újra találkozni a barátaimmal. Hiányoznak már Rugge és Jorge hülyeségei.. És még mi több.. Jorge is. Nagyon hiányzik. Útközben összefutottam Mechivel és Xabival, így együtt mentünk a Stúdióba. Mi érkeztünk a leghamarabb, mint régen.

- Szia Sergio! Miért hívtatok ide minket?

- Majd ha mindenki itt lesz elmondjuk a jó hírt! 

Később megérkezett mindenki. De nem tudtunk beszélgetni egymással, ugyani Sergio máris elkezdett beszélni. Azt mondta, hogy hatalmas siker volt a Violetta Live ezért mégegyszer koncertezünk. Tehát amolyan Violetta Live2 lesz. Ugyanazokra a helyekre megyünk. Annyira örülök. Budapestre megyek a legszívesebben vissza. Nagyon szép városnak tartom Bp-et. Miután Sergio elmondta az információkat megadta az időpontot, hogy mikor kell eljönnünk próbálni. Azután volt egy kis időnk beszélgetni. Jorge többször is szeretett volna odajönni hozzám, de én nem akartam vele beszélni. Nagyon fájt volna, mert tudtam, hogy nem lehetünk egy pár. Később hazamentem. Illetve nem haza, hanem a parkba. Leültem egy padra és elkezdtem gitározni, közbe pedig énekeltem a Podemos számot a Violettából. Ez egy olyan szép romantikus szám, amit Jorgéval énekeltünk. Hirtelen bekapcsolódott valaki. Jorge volt az. Felismertem a hangját. Neki eszméletlenül jó hangja van, teljesen magával ragadott a hangja. Miután vége lett a dalnak Jorge kezdett bele a beszélgetésbe.

- Szia Tini! Annyira örülök. Olyan régen találkoztunk. 

- Szia Jorge. Igen, valóban régen, és én is örülök. Hiányoztál. Illetve. Semmi. - úriten én hülye. Előbb utóbb így fogok lebukni. Mondjuk úgy is meg kell tudnia az igazat Jorgénak.

- Te is nekem. - majd mellémült és átkarolt. Nem tudom elmondani milyne jó érzés volt. Nagyon hiányzott az ölelése. És ő is. Szeretem őt. Ilyet més sosem éreztem. Ez nagyon erős szerelem.

- És mi újság? - kíváncsiskodtam.

- Beindult a szólókarrierem. Már az első szólódalom felvételére készültünk, de a Violetta Live - ért szüneteltetjük. Nagyon örülök, hogy újra koncertezünk. 

- Ez szuper.

- Mi a baj? Előlem nem tudod eltitkolni, ha szomorú vagy.

- Peter megcsalt. Mondjuk miért is beszélek erről, te boldog vagy Stephievel. 

- Nem vagyok vele boldog. Szakítottunk. 

- Mi történt? - kérdeztem

- Én valaki mást szeretek. 

- Ohh. Ne haragudj, de mennem kell.

Mikor hazaértem Peter nem fogadott. Mivel elvitte a cuccait. Furcsa lesz egyedül, de azért mégis örülök neki. Felmentem a szobámba, összeszedtem a Peterrel közös képeinket és elraktam őket egy cipősdobozba, a dobozt pedig el a szekrény mélyére. Gondoltam rá, hogy elégetem, de azt azért nem. Előkerült egy kép, amin én és Jorge vagyunk. Azt a képet viszont kiraktam a komódomra. Nem bírtam megállni, hogy ne sírjak. Jorge mást szeret. Legalább nem azt a hárpiát. Remélem viszonozza az az ember. Összeszedtem magam és elmentem a fürdőszobába. Tusolás közben végig az Abrazáme y verást énekeltem, amit majd a koncerten kell elénekelnek Jorgeval. Miután megfürödtem ettem egy almát majd lefeküdtem aludni. Elalvás előtt magamhoz szorítottam a közös képünket, egyfolytában azt nézegettem, majd elaludtam. Az álmomban is Jorge volt. Hihetetlen mennyire szeretem!

 Újjabb nap. Hajnali 5 órakor csörgött az ébresztőm arra ébredtem fel. Ma mennünk kell a Stúdióba. Valaki csöngetett. Lementem és ajtót nyitottam. Mechi és Xabi volt az. Szerették volna, ha együtt megyünk. De sajnos én még nem voltam kész.

- 10 perc és mehetünk. - mondtam majd felrohantam a szobámba. Átöltöztem egy nagyon kényelmes ruciba, szempillaspiráloztam, megcsináltam a hajam mind ezt 10 perc alatt. Majd felkaptam egy fehér táskát és lementem Mechiékhez. Elindultunk. Az úton nagyjából csak arról beszélgettünk, hogy milyen jó újra látni egymást. Viszont Jorgéről egy szót sem szóltam. Mondjuk szerintem Mechi sejti. Remélem nem szól egy szót se. Szokásosan még senki sem volt ott. Hamarosan megérkezett Jorge és Ruggero, majd Diego és Clari. Clari? Annyira örülök, hogy láthatom. Vele találkoztam talán a legrégebben. De mit keres itt? Lassacskán mindenki megérkezett.

- Sziasztok srácok! Remélem mindenki kialudta magát, mert ma sokat fogunk próbálni! - mondta Sergio. - Mint ahogy láthatjátok, Clari is itt van. Emlékeztek az Algo se enciende című dalra, amit Angie írt? Nos, Ő és a dal meglepetés lesz a koncerteken.

- Nagyon örülöjk, hogy részt vehetek veletek a koncerten! - hálálkozott Clari.

- Na de elég a lazsából! Álljunk neki próbálni! Kezdjük az On Beattel. - erre mindenki beállt a helyére. Mikor fel kellett lépnem a dobra az kibillent alattam és elestem. Jorge azonnal odafutott hozzám.

- Tini! Jól vagy? - kérdezte aggodalmasam. Vajon miért aggódik így?

- Igen, jól, csak kibillent alattam a dob. De semmi bajom. - mosolyogtam Jorgére. Ő erre átkarolt. Vajon úgy érez irántam, ahogy én iránta? Vagy ha nem akkor miért ölelt meg? Én úgy érzem ez nem csupán egy baráti ölelés volt. Az esésem után folytattuk a próbát, Lodo és Rugge elénekelte a Te Creot olaszul, majd jött egy közös dal, a Ser Mejor. Ezután elénekeltük a Podemost Jorgéval. A végén meg kellett csókolnunk egymást. De Jorge igazából megcsókolt, nem csak úgy ahogy a Violettában, hogy a szánk összeér és ennyi. Ez igazi volt. Miután Sergio kimondta, hogy ennyi még ott álltunk a színpadon. Jorge karjaiba borultam. Ezután Sergio megdícsért minket és hazamehettünk, de Jorgét és engem odahívatott. Csak nem a csókrol akar

- Srácok, mi volt ez? - kérdezte. - Csak nem?!

- Hát.. nem tudom. - mondtuk egyszerre Jorgéval.

- Na mindegy, ezt beszéljétek meg együtt, sziasztok!
Miután kimentünk az ajtón azonnal körülnéztem, hátha megvárt engem Mechi és Xabi. De nem. Egyedül hagytak Jorgéval. 

- Tini! - lépett ki utánam az ajtón Jorge.

- Jorge.. mi.. mi volt ez? 

- Tini, én szeretlek! Beszéltem Mechivel, elmondtam neki, hogy mit érzek irántad, ő pedig azt, hogy te is szeretsz! - mondta. Összeszorult a torkom. Mikor meg akartam volna szólalni Jorge a szám elé tette az újját.

- Csss! Nem kell mondanod semmit. - majd megcsókolt. Istenem, milyen romantikus tud lenni.
A csókot egy hang szakította meg. Valaki a hátunk mögött elkezdett ordibálni. Felismertem. Peter volt az. Megfordultam. Nagyon dühösnek látszott. Ne, már csak ez kellett. 

- Mi az, hogy te itt csókolgatod a barátnőmet? - esett neki Jorgénak

- Hé, nyugodj le! Mi nem vagyunk egy pár! Vége! Fogd fel és tűnj el! - ordítottam le a fejét.

- Csak nem képzeled, hogy hagyom, hogy rosszul dönts? Emiatt a pióca miatt hagytál el? 
- Miatta is. És azért is, mert megcsaltál. - mondtam - Úgyhogy most takarodj innen. - mondtam erre Peter megragadta a kezem és magával akart vonszolni. De Jorge odajött és ellökte Petert az asztalton. Aztán felkelt és elment, de azt érzem, hogy nem fog békén hagyni minket.

- Jézusom. Ez az ember normális.. Mi lesz ha..
- Nyugi. Minket nem fog elszakítani egymástól, lehetetlen! - mondta majd megölelt. Ezután kézen fogva mentünk tovább, Jorge hazakísért, majd hazament. Én pedig nyugodtan, szerelmesen feküdtem le aludni.